Miután sorozatunk előző részeiben a kutyakiképzés alapjaival és a kutyánk nevelésekor elengedhetetlenül szükséges képességfejlesztő gyakorlatokkal és játékokkal is megismerkedtünk, rátérhetünk a minden gyakorlat vázát képező pórázon vezetésre illetve ennek nehezített válfajára a szabadon követésre.

Természetesen ennek a gyakorlatnak a tanítására is mint minden másnál a legfontosabb az ingerszegény zavaró körülményektől mentes környezetben való tanítás. Én legjobban mint a nyomkövetés, mint az engedelmességi gyakorlatok tanításánál a hajnali órákat szeretem, amikor kutya és ember egyaránt tiszta fejjel tud feladatára koncentrálni. A tanítási folyamathoz szükséges természetesen egy egysoros fojtó nyakörv olyan láncszemekkel, amelyek mindegyikébe belekapcsolható a kb. 1 méteres vezető póráz karabinere. A nyakörvet a kutyaiskolákon általánosan elterjedtekkel szemben nem úgy használjuk, hogy az egyik karikába csatoljuk a karabinert, miközben a másik karikában szabadon futó nyakörv szár folytja a kutyát, hanem az egyik karikába kapcsolt póráz segítségével a kutya nyakán közvetlen az álla alatt érintőlegesen szorosra húzzuk a nyakörvet, majd 180 fokban visszahajlítva ugyanennek a szárnak az egyik láncszemébe is belekapcsoljuk a karabinert. Ennek a nyakörvhasználatnak a segítségével egy olyan vezető eszközt kapunk kutyánk nyakán, mely anélkül, hogy az állatot fojtaná, legapróbb kézmozdulatunkat is pontosan közvetíti az állattal. Fontos dolog a nyakörv fölcsatolásánál, hogy az mindenkor a kutya álla alatt legyen meghúzva, mert a nyak alsóbb részei izmoltságuk miatt sokkal ellenállóbbak minden külső behatással szemben, ezért nem reagálnak kellő érzékenységgel mozdulatainkra. A tanításhoz ezen kívül elengedhetetlenül szükséges, hogy kutyánk ne jóllakottan lásson munkához, mert ilyenkor, ahogy nekünk, úgy neki sincs kedve dolgozni. Tehát amennyiben a reggeli órákra tesszük a gyakorlás időpontját, úgy az előző esti etetést érdemes vagy teljes egészében kihagyni, vagy lecsökkenteni fél adagra. Ha ezt meg tudtuk tenni, a tanítás közben teletehetjük zsebünket ízletes jutalomfalattal, (erre a célra legelőnyösebb az aránylag kemény, de mégsem túl fűszeres virsli ill. főzőkolbász apróra vágva: kb. 1X1X1 cm-es kocka) amivel kutyánk minden egyes általunk jónak ítélt cselekedetét azonnal megjutalmazhatjuk. Jutalmazásra lehetőleg ne használjuk száraz tápot, mert időbe telik amíg kutyánk megrágja, szomjas lesz tőle és a munka megszerettetése miatt a gyakorlásokkor valami extrát is szeretnénk neki adni a másfajta eledellel. A fent felsoroltakon kívül ajánlatos zsebünkbe tartani olyan fogási lehetőséggel rendelkező játékot (füllel rendelkező kisméretű ütőzsák, zsinóros labda) melyek segítségével kutyánkkal felszabadultan tudunk játszani.

Miután áttekintettük a gyakorláshoz szükséges felszereléseket és körülményeket térjünk rá konkrét gyakorlás folyamatára. A gyakorló területre kiérve lehetőleg mindig játékkal kezdjük napi tevékenységünket, így elkerülhetjük azt, hogy kutyánk kedvetlen legyen már a gyakorló hely meglátásakor. Az eddigiekből is kitűnik, hogy célunk nem az, hogy egy engedelmeskedő robotot alakítsunk ki kedvencünkből, hanem hogy kutyánk természetes adottságait kihasználva úgy tanítsuk meg az általunk kívánt dolgokra, hogy azokat jókedvűen, felszabadultan velünk szoros együttműködésben hajtsa végre. Tehát a gyakorlótérre kiérve 2-5 perc felszabadult játék következik, amikor is előkerülnek zsebünkből az ott rejtegetett erre alkalmas játékok és minden kényszerítő intézkedés nélkül megpróbálunk játékba elegyedni kutyánkkal. A játék közben azokat a viselkedéselemeket próbáljuk felvenni, amit két kutya egymással való játékában megfigyelhetünk. Eközben a játék közben a labdát ill. ütőzsákot eldobva bíztatjuk kutyánkat ezen tárgyak felvételére, amennyiben a tárgyat felveszi, megpróbálunk előle elszaladni, ha utolér a fogási lehetőségeknél mi is megragadjuk a tárgyat és kutyánk erejéhez mérve "huzi-voni" játékba bonyolódunk, ilyenkor az sem baj ha négykézláb állunk, sőt még moroghatunk is. Ismét kihangsúlyozom, a legfontosabb a felszabadultság, mert a gyakorlásnak ebben a részében elsődleges célunk, hogy a tréning helyét ill. magát a tréninget megkedveltessük a kutyával. Rövid játék után a pórázt a kutya nyakára csatolva megkezdődhet a tanítás.

Első lépésként kutyánkkal alapállást veszünk fel, melyben kedvencünk a bal lábunk mellett ül, a tanítás közben a pórázt tartó bal kéz lesz a fegyelmező eszköz, amivel a kívánt mozgásokat kutyánknál irányítjuk, jobb kezünkkel a jutalomfalattal teletömött zsebünk tartalmából jutalmazzuk az ebet. Az alaphelyzetben ülő kutyával a lábhoz vezényszó elhangzása után határozottan elindulunk, miközben jobb kezünkben már egy jutalomfalat rejtőzik. Elindulásunk után, amennyiben kutyánk nem "ragad rá" jobb kezünkre az illatok miatt és folyamatosan előre ill. oldalt megpróbál kitérni mellőlünk, úgy ezeket a kitéréseket a bal kezünkben tartott póráz kitéréssel ellentétes irányú megrántásával korrigáljuk, majd minden egyes rántás után, amikor újra felveszi a szabályos helyzetet mellettünk ezt azonnal egy falattal honoráljuk. Öt-tíz lépés megtétele után megállunk, a megállás pillanatában a pórázt felfelé megrántjuk, miközben a jobb kezünkben rejtőző jutalom falatot kutyánk feje fölé tartjuk kb. 30-50 cm-re. Amennyiben a mozdulatsor hatására kutyánk leül abban a pillanatban megkapja a feje fölötti kézből "beígért" falatkát. Amikor ezt megkapta utána elejtjük a pórázt és a másik zsebünkben rejtőző játék kerül elő és ismét kb. fél perc felszabadult játék következik, azért, hogy a fegyelmezés által okozott megterhelést végérvényesen feledtessük ebünkkel. A rövid játék után ismét megismételhetjük az előzőekben leírt tanítási folyamatot. Figyeljünk arra, hogy az első gyakorlások alkalmával 8-10 perc, tehát max. 4-5 munkafolyamatnál többet ne végezzünk. Amikor már ez az 5-10 lépés laza pórázzal pusztán csak a jutalomfalatot tartó kezünk irányításával megy, akkor térhetünk rá hosszabb távok megtételére. Mivel a vizsgagyakorlatok nem csak egyenesen kell menni, ezért jobbra- balraátot ill. hátraarcot is kell tanítanunk. A jobbra-balra át mivel kutyánk folyamatosan szorosan bal lábunk mellett közlekedik nem lehet probléma. A hátra arc tanítása kicsit bonyolultabb, mert itt amíg mi egy szabályos balra történő hátra arcot végzünk addig kutyánk minket megkerülve fordul a kívánt irányba. Ezt úgy kivitelezhetjük, hogy a fordulás pillanatában a pórázt bal kezünkből a jobba áttéve és azt kissé jobbra meghúzva befordulunk a kívánt irányba s amikor kutyánk a pórázhúzás hatására ismét bal lábunk mellett helyezkedik el dicséretképpen természetesen jön a jutalomfalat. Amikor kutyánkkal a fent felsoroltakat laza pórázon végre tudjuk hajtani, következhet a tanításnak az a része, amikor az egyébként is laza pórázt megpróbáljuk fokozatosan mellőzni. Ez kezdetben rövidebb póráz használatát teszi szükségessé. A rövid póráz a kutya álló helyzetében kb. a földig érjen és ne legyen a végén "fogókengyel". A szabadonkövetés elkezdésénél a gyakorlás első része megegyezik a pórázon vezetés gyakorlattal, annyi különbséggel, hogy a szabályosan pórázon közlekedő kutya nyakába csatolt rövid pórázt - amennyiben úgy érezzük, hogy a kontaktus elég erős köztünk - menet közben elengedjük had lógjon, de ugyanúgy menetelünk tovább és a végén az ültetést is ugyanúgy hajtjuk végre csak pórázrántás nélkül. A kutya nyakában lógó rövid póráz azt a lehetőséget hagyja meg nekünk, hogy az esetleg mégis renitenskedő ebet a póráz gyors megragadásával fegyelmezni tudjuk. Valószínű, hogyha a kezdeti pórázos szakasz jól lett megtanítva a kutyának, kellően türelmesek és fokozatosak voltunk akkor ritkán kell pórázzal közbeavatkoznunk.

A tanítás egész folyamatára tehát igaz, hogy minden körülmények között az egyes munkaszakaszok után felszabadult játékkal oldjuk a feszültséget, a tanítás közben minél kevesebb erőszakkal, inkább jutalomfalattal hajtassuk végre gyakorlatainkat valamint, hogy ne engedjünk a kisértésnek a kutyánkon a legkisebb jelét látjuk a szellemi fáradásnak (már nem olyan figyelmes és élénk, esetleg ásítozik) egy rövid játékkal azonnal fejezzük be a gyakorlást.

Természetesen a fenti sorok alapján nagyon nehéz megtanítani ezeket a gyakorlatokat kedvencünkkel, de országunkban nagyon sok jó kutyaiskola működik, ahol megfelelő szakmai segítséget kaphatunk újdonsült hobbynkhoz.